Műegyetem Horgászegyesület – 1952-2022

Az Egyesület története

A megalakulás

A Műegyetem Horgászegyesület jogelőd szervezetének 1952. évi, éppen 70 éve történt megalapítására – a Budapesti Műszaki Egyetem Fáklya Sportkörön belül – mint Sporthorgász Szakosztály került sor. Az új szakosztály létrejöttének mozgatórugója volt az egyetemen dolgozó, horgászat iránt érdeklődő munkatársak szerveződése.

Az alakuló ülésre 1952. április 11. napján került sor a Budapesti Műszaki Egyetem Mezőgazdasági Gépkísérleti Tanszék egyik szemináriumi termében. Az alakuló ülést Szentpály Gyula adjunktus, a jegyzőkönyvet Langmár Dezső vezette. Az alakuló ülés résztvevői voltak: Babay József, Boros Sándor, Cziffra Ferenc, Cseres Lajos, Csömör Istvánné, Doba János, Dr. Görög Jenő, Khell Ádám, Langmár Dezső, Langmár József, Liszkai József, Szalai Sándor, Szentpály Gyula, Öllös Géza, Vartok Endre, Szentirmai Ferenc. Az induló 34 fős tagság tervei közt szerepelt, hogy egész éves horgászati lehetőséget szerezzenek a Soroksári Duna-ágon, ahol a Szakszervezet támogatásával horgásztanya épületet kívántak építeni.

A Budapesti Műszaki Egyetem Fáklya Sportkör Sporthorgász Szakosztály első vezetősége az alábbi személyekből állt: Bíró Ferenc elnök, Khell Ádám titkár, Langmár József pénztáros, Cseres Lajos horgászmester, a szakosztály képviselője a MOHOSZ gyűléseken Szalai Sándor, a MOHOSZ-szal való levelezésért felelős Langmár József.

1952. április 29. napján kelt levelében a MOHOSZ az alakuló ülésről felvett jegyzőkönyvben foglaltakat tudomásul vette, a szakosztály megalakulását és annak a MOHOSZ tagegyesületei sorába való felvételét előjegyezte.

Vízbérlet és tanyaépítkezés

A Budapest Műszaki Egyetem Szakszervezeti Bizottsága valamint Gazdasági Igazgatósága támogatásából 1952-ben különböző beruházások kezdődtek meg a sportkör agárdi üdülőjében, illetve a horgász szakosztály kezdeményezése alapján Dömsödön, ahol az akkori Neptun Horgász Egyesület a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág 6 km-es szakaszával mint bérelt vízterülettel és part menti ingatlannal is rendelkezett. Az agárdi üdülő új épületének átadására 1956. június 14. napján került sor, azonban mint horgásztanya igazából sosem került a szakosztály kezelésébe, az itt megvalósult beruházások később sem szolgálták a horgászok érdekeit, inkább a vitorlás célú használat volt jellemző. Az agárdi üdülő végül vagyonelemként is kikerült a szakosztály portfóliójából. Ezzel egyidejűleg Dömsödön, a Neptun Horgász Egyesület által bérelt vízterületen a szakosztály „társbérletet” biztosított magának. A 4 ezer forintos bérleti díjat a Szakszervezeti Bizottság kölcsön formájában bocsájtotta a szakosztály rendelkezésére, melynek visszafizetését a tagok 1952. november 1. napi határidővel vállalták. A dömsödi horgásztanya épületét Langmár József okleveles mérnök tervezte 1952. májusában. Az építéséhez szükséges építőanyagot a Budapest Műszaki Egyetem Gazdasági Igazgatósága bocsájtotta rendelkezésre (akkori értéke körülbelül 12 ezer forint), az építkezés munkadíjához (12 ezer forint) a Budapest Műszaki Egyetem Fáklya Sportkör 2 ezer forint, a Pedagógusok Szakszervezete 3 ezer forint támogatást helyezett kilátásba. A további szükséges 7 ezer forint biztosításáért az országos elnökséghez fordult kérelemmel a szakosztály. Az egyetem különböző tanszékei három darab csónakhoz szükséges faanyagot adtak támogatásként.

A szakosztály 1952. június 18. napján nyújtotta be kérelmét a horgásztanya épület építési engedély kiadása tárgyában a Dömsödi Járás Tanácselnökség Építési Osztályához.

A Budapesti Műszaki Egyetem Fáklya Sportkör Sporthorgász Szakosztály 1953. évi első rendes közgyűlésére 1953. január 17. napján került sor.

A dömsödi horgásztanya építése 1953. június 3. napján kezdődött. Az építkezés mellett a tagok 5 db horgászladikot készítettek, darabonként 700 forintos költséggel. A pénzügyi beszámoló szerint a Szakszervezettől kapott támogatás mellett 1953-ban már a területi jegyekből is keletkezett bevétel. Később Szentpály Gyula ügyvezető elnök bejelentette a szakosztály vezetőségének lemondását, és felkérte Dr. Puskás Zsigmond sporttársat, hogy az új vezetőség választását vezesse le, aki ismertette a jelöltek névsorát. A választás levezetésében közreműködött Türk Róbert, a Budapesti Műszaki Egyetem Fáklya Sportkör helyi sportszervezetének elnöke. A közgyűlés a következő vezetőségi tagokat választotta az 1953. évre: elnök Dr. Vörös Imre rektor, ügyvezető elnök Dr. Mester László, a műszaki tudományok kandidátusa, ügyvezető elnök-helyettes, Polgár Imre irodakezelő, titkár Khell Ádám tudományos munkatárs/kutató, pénztáros Langmár József laboratóriumi mérnök, telepgondnok Vartok Endre laboratóriumi mérnök, horgászmester Cseres Lajos tanszéki mechanikus. A szakosztály tagjai a jelöléseket egyhangúlag elfogadták.

Az 1952-1953-as években a szakosztály mintegy 50 fős tagsággal működött. Egy rendelettervezet alapján a magánjellegű egyesületek „üzemi” egyesületekbe integrálása volt várható. A Nagydunai Horgászegyesület kétezer fős, a Neptun Horgász Egyesület pedig négyszáz fős tagsággal rendelkezett ekkoriban. A Budapesti Műszaki Egyetem Fáklya Sportkör és a Haladás Sportkör egyesülése mellett a Mérnöki és az Építészmérnöki Kar önállósulása, az Építőipari Műszaki Egyetem létrejötte voltak a legfontosabb események ezen időszakban. A szakosztály gazdasági átvételére az erről szóló jegyzőkönyv alapján 1953. június 13. napján került sor. A Budapesti Műszaki Egyetem Haladás Sportkör Horgász Szakosztályát mint átvevőt Király István, a Fáklya Sportkör Horgász Szakosztályát mint átadót Vartok Endre és Langmár József képviselte. A szakosztály átvételéről a MOHOSZ és a Neptun Sporthorgász Egyesület is írásban kapott tájékoztatást.

Az 55 fős tagság az építkezés időszakában jelentős társadalmi munkával járult hozzá a dömsödi horgásztanya építéséhez, berendezéséhez, és e mellett a szakosztály a Felsőoktatási Minisztérium támogatását is kérte. A minisztérium a budapesti Makarenkó u. 23. és Mária u. 7. sz. alatti diákszállóiban raktározott, használaton kívüli, sok esetben sérült vagy hiányos bútorokat ajánlott fel, cserébe a szakosztály vállalta a Makarenkó u. 23. sz. alatti diákotthon 20 méter hosszú deszkakerítésének helyreállítását. Az építkezéshez szükséges építőanyag szállítását a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet gépkocsijával végezték, amit csak munkaszüneti napokon használhattak.

Átszervez(őd)ések

Az 1954. év jelentős változást hozott a szakosztályok életében. A MOHOSZ 1954. október 15. napján kelt levelében tájékoztatta a Budapesti Műszaki Egyetem Haladás Sportkör Horgász Szakosztályát, hogy az Országos Testnevelési Sportbizottság (OTS) állásfoglalása alapján a sportkörökön belül horgász szakosztályok nem működhetnek tovább. A sportkörök felügyeleti szerve az OTS volt, míg a horgász szakosztályok a MOHOSZ tagszervezeteként működtek. A Szakszervezetek Országos Tanácsa iránymutatása szerint a horgász szakosztályokat önálló alapszabállyal működő horgászegyesületekké kellett átalakítani. A MOHOSZ a leveléhez csatolta a Belügyminisztérium által jóváhagyott alapszabály mintát, és utasította a szakosztály vezetőségét, hogy hívjon össze alakuló közgyűlést önálló horgászegyesület megalakításához, amihez legalább 30 tagra volt szükség. A MOHOSZ kívánatosnak tartotta a horgász szakosztályi nevek korábbi üzemi/vállalati jellegének továbbvitelét az új horgászegyesületek névválasztásánál.

A Budapesti Műszaki Egyetem Haladás Sportkör Horgász Szakosztályának 1955. január 13. napi közgyűlésen készült jegyzőkönyv összesen 31 tagot rögzített. A közgyűlésen ismertetésre került a MOHOSZ átirata a sportkörökhöz tartozó szakosztályok megszűnéséről. A tagok egyhangúlag elfogadták a szakosztály megszűnését és új horgászegyesület alapítását, illetve Dobránszky István, a közgyűlés elnökének javaslatát, így az egyesület új neve Budapesti Műegyetemi Sporthorgász Egyesület lett. A jelölőbizottság javaslata alapján az elnökséget (elnök Zilahi Márton műegyetemi tanár, alelnök Dr. Mester László a műszaki tudományok kandidátusa, alelnök-helyettes Simon Gusztáv tanársegéd, titkár Khell Ádám tudományos segédkutató, pénztáros Langmár József labormérnök, horgászmester Cseres Lajos műszerész, ellenőr Babay József főelőadó), a választmányt (Dobránszky István, Bitter István, Thanos Rezső, Varrok Endre, Péteri István, Kemenczei Ferenc, póttagok Veszely Gyula, Lőrincz Béla, Királyhídi László) és a számvizsgáló bizottság tagságát (Dr. Puskás Zsigmond, Szilvágyi Imre, Koncz Tibor) a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Küldöttként a MOHOSZ felé Khell Ádámot, a Neptun Sporthorgász Egyesület felé Simon Gusztávot, a Nagydunai Horgászegyesületek Intézőbizottsága felé Langmár Józsefet fogadták el.

Az újonnan megalakult Budapesti Műegyetemi Sporthorgász Egyesület 1955. március 7. napi, tagoknak szóló tájékoztatója alapján az egyesület tagja lehetett minden műegyetemi dolgozó, ha legalább két egyesületi tag felvételre javasolja, és felvételét a választmány elfogadja; továbbá bármely más üzem, hivatal, intézmény dolgozója, ahol horgászegyesület nincs, és legalább két egyesületi tag a felvételét javasolja, és felvételét a választmány elfogadja. A tagdíj évi 40 forintban, az állami MOHOSZ díj 50 forintban került megállapításra.

A MOHOSZ – a Földművelésügyi Minisztérium által rá ruházott jogkör alapján – 1955. május 26. napján kelt levelében értesítette a Budapesti Műegyetemi Sporthorgász Egyesületet, hogy az egyesület megalakulását, annak az 1955. év januárjában felterjesztett jegyzőkönyve és mellékletei szerint, jóváhagyólag tudomásul vette, és alapszabály szerinti működését engedélyezte.

Az új egyesület megalakulása után tovább folytatódott a horgásztanya berendezése. Saját anyagi forrás hiányában, 1955. októberében az egyesület kérelemmel fordult az Oktatásügyi Minisztérium Beruházási Osztályához, a Budapesti Műszaki Egyetem rektorához és az Építőipari és Közlekedési Műszaki egyetem rektorához is a horgásztanya még hiányzó felszereléseinek beszerzésére érdekében.

A Budapesti Műszaki Egyetem Szakszervezeti Bizottságának 1956. március 7-i jegyzőkönyve szerint a Szakszervezeti Bizottság az eddig önállóan működő Budapesti Műegyetemi Sporthorgász Egyesületet szakszervezeti kezelésbe vette. Az egyesület a szakszervezet felügyelete mellett, a Földművelésügyi Minisztérium által 1955. május 26. napján jóváhagyott egyesületi alapszabály szerint működött tovább. Az egyesület vezetősége kötelezte magát arra, hogy a társbérelt dömsödi vízterületre új tagokat nem vesz fel, illetőleg ott csak műszaki egyetemi-, illetőleg építőipari egyetemi tagok horgászhatnak.

Lendületben a horgásztanya

A szakszervezet előírta, hogy az egyesület kezelésében lévő dömsödi horgásztanya épületét a Budapesti Műszaki Egyetem nevére kell telekkönyvileg bejegyezni, ugyanígy a Budapesti Műszaki Egyetem nevén kellett, hogy szerepeljen az esetleg későbbi időpontban megépítendő épületrész is. A Budapesti Műszaki Egyetem Szakszervezeti Bizottsága a továbbiakban az egyesület támogatására szánt költségeket az üzemeltetéssel kapcsolatos költségvetésében irányozta elő, az egyesület pénzkezelését a szakszervezeti számvizsgáló bizottság ellenőrizte, a dömsödi horgásztanya ingatlan- és ingó vagyonának kezeléséért és nyilvántartásáért pedig az egyesület vezetősége volt felelős.

Az 1956. március 16. napján megtartott közgyűlés új vezetőséget választott: elnök Vajda Lázár egyetemi gazdasági igazgató, alelnök Simon Gusztáv tanársegéd, titkár Khell Ádám tudományos kutatási technikus, pénztáros Langmár József labormérnök, horgászmester Cseres Lajos, telep gondnok Bitter István. A szakszervezet patronálása és Vajda Lázár elnökké választása hozta meg a fejlődés lehetőségét, Szolnoki Tibor, az egyetem rektora 10 000 forint támogatást biztosított az Egyesület részére. Az egyetem és a szakszervezet az egyesület rendelkezésére bocsátotta a horgásztanya berendezéséhez szükséges vaságyakat, takarókat, matracokat, lepedőket, fejpárnákat, öltözőszekrényeket stb. 1957-ben a már meglévő 5 ladik mellé újabb négyet készített a tagság. 1958. december 30. napján újabb tisztújító közgyűlés került megrendezésre, ahol a visszavonuló Vajda Lázár elnök helyett új elnökként Szőke Albert egyetemi osztályvezetőt; a szarvasi állami tógazdaság vezetését átvevő és emiatt vidékre költöző Langmár József kutatómérnök helyett új pénztárosként Babay József laboránst; az egyetem kötelékéből kilépő Khell Ádám helyett új titkárként Dr. Kovács István egyetemi revizort; Simon Gusztáv tanársegéd helyet alelnökként Puskás András egyetemi főeladót választották meg.

Sajnálatos eseményként rögzült 1956. március 10. napja, amikor a jeges árvíz a Tassi zsilipet lerombolta. Az árvíz az egyesület dömsödi horgásztanyáját is elérte (az akkori vízszintet márvány emléktábla őrzi).

Az egyesület talán első „saját halottja” volt az 1960. nyarán elhunyt Sebestyén Károly bácsi, aki 3 éven keresztül telepőrként szolgálta az egyesületet.

Tulajdonjogi változások, tanyafejlesztések

1962. február 3. napján került sor a 10 éves jubileumi és tisztújító közgyűlésre.

1962. márciusában a Budapesti Műszaki Egyetem Sporthorgász Egyesület tagsága azzal a kéréssel fordult a Budapesti Műszaki Egyetem vezetőségéhez, hogy az alacsony taglétszámra tekintettel a dömsödi horgásztanya épületét vegye saját tulajdonába. A Neptun Sporthorgász Egyesület igazolása szerint (akkor még) Dab község határában fekvő 1656/7 hrsz.-ú ingatlanon a Neptun Sporthorgász Egyesület a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság Ráckevei Szakaszmérnökségének hozzájárulásával engedélyezte a Budapesti Műszaki Egyetem Sporthorgász Egyesület részére két épület felépítését. A Budapesti Műszaki Egyetem Sporthorgász Egyesület és a Szakszervezet között 1956. március 7. napján létrejött megállapodás, és az azt megerősítő 1962. február 3. napi 10 éves jubileumi és tisztújító közgyűlési határozat értelmében a dömsödi horgásztanya felépítményének a tulajdonjogát az egyesület végérvényesen átruházta a Budapesti Műszaki Egyetemre.

1974-ben került sor a dömsödi horgásztanya első korszerűsítésére (konyha kialakítása, férőhelybővítés 16-ról 26 főre), illetve a saját használatú artézi kút megfúrására a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdasági Főigazgatósága és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Felszín Alatti Vizek Főosztálya között létrejött megállapodás alapján. A kútfúrás költségeit a horgászegyesületnek biztosított egyetemi támogatás biztosította. A horgásztanya igénybevétele éves szinten elérte az 1500 horgásznapot. Számos esetben tanszéki kollektívák is ellátogattak a tanyára, fürdés, csónakázás, halételek készítése, fogyasztása céljából. A horgászegyesület taglétszáma ekkor 70 fő volt, ez azóta is csúcs.

1978. szeptember 15. napján a Dömsöd Nagyközségi Tanács bérleti szerződést kötött a Műszaki Egyetemmel a dömsödi horgásztanya ingatlanjaira 1978. január 1. napi hatállyal, egy éves időtartamra. A bérleti díj négyszögölenként, részben közművesített telekről lévén szó, 6 forint volt. 1979-ben a felek újabb bérleti szerződést kötöttek az 1979. január 1.-től 1983. december 31.-ig terjedő időszakra. A bérleti díj 10 forint volt négyszögölenként.

1992. december 31. napig bérleti szerződés keretében használta az egyesület a tanya ingatlanjait (a bérleti díj ekkor már 30 forint volt négyzetméterenként), majd 1992 decemberében két adásvételi szerződés jött létre Dömsöd Nagyközség Önkormányzata mint eladó és a Budapesti Műszaki Egyetem között a dömsödi horgásztanya ingatlanjaira vonatkozóan.

1999. októberében a Budapesti Műszaki Egyetem a dömsödi horgásztanyát az egyesület kizárólagos használatába adta. A megállapodás szerint az egyesület feladata volt, hogy biztosítsa tagjai részére a rendszeres sportolás feltételeit, az egyetemi szervezeti egységek részére a szabadidő kulturált eltöltésének lehetőségét hétvégéken és a nyári üdülési szezonban, az általa használt felépítmények gondos üzemeltetését, a telek közüzemi díjainak kiegyenlítését. Az ingatlan tulajdonosa ekkor a Magyar Állam, vagyonkezelője az egyetem volt. 2000-ben az Egyetemi Hallgatói Képviselet háttérszervezete, a Műegyetemi Ifjúsági Szolgáltató Kht. a Közép-Magyarországi Regionális Ifjúsági Tanács pályázatán az ingatlan felújítására támogatást nyert.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Horgászegyesület (BME HE) Alapszabálya kiadva 2000. március 10. napján.

2001-2007. között a horgásztanya fenntartására, korszerűsítésére az Egyesület közel 1 millió 300 ezer forintot költött.

A 2004-2005. években a Nemzeti Civil Alapprogram keretében az egyesület összesen 950 ezer forint támogatást nyert, melyet a horgásztanya felújítására fordított.

A tanya megvétele – létkérdés!

2007. december 10. napján a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdasági Tanácsa 3/2007. (VI. 26.) számú határozatával – sok-sok más egyetemi ingatlan eladási szándékával egyidejűleg - a dömsödi ingatlan értékesítésére vonatkozó javaslatot is jóváhagyta. Az értékesítés folyamat során a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Horgászegyesület képviseletét Dr. Bankó Sándor egyetemi adjunktus, az Egyesület közgazdász és jogász végzettségű tagja látta el, annak jegyében, hogy létkérdés volt a tanyaingatlan megvásárlása az Egyesület számára: tanya nélkül gyökértelenné, megszűnésre kárhoztatottá váltunk volna ...

2009 volt az ingatlanvásárlás éve. A dömsödi ingatlan értékesítésére kiírt pályázathoz Etényi Ákos, az egyesület gazdasági felelőse 2009. szeptember 9. napján 700 000 forint pályázati biztosíték befizetéséről intézkedett. 2009. október 7. napján a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem által kiírt egyfordulós nyilvános pályázaton a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Horgászegyesület ajánlata nyert 8 010 000 forintos vételárral. Az adásvételi eljárás eredményeként 2010. január 29. napján a Körzeti Földhivatal Ráckeve határozata alapján a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Horgászegyesület mint tulajdonos bejegyzésre került a Dömsöd belterület 3333 hrsz.-ú ingatlanon. Az ingatlan megvásárlására tucatnyi egyesületi tag és (az „iker-egyesületünknek” számító) Villamosgép Horgászegyesület anyagi hozzájárulásával („lelakás” lehetősége) kerülhetett sor.

A változások sorában a következő fontos esemény 2011-ben volt, amikor is a közgyűlés az Egyesület nevét „Műegyetem Horgászegyesület”-re (ME HE) változtatta meg.

Elnökváltás, új szabályzatok, emlékezet

2012. október 7-én, pár hónappal az ötévenként esedékes tisztújítás előtt, rendkívüli közgyűlésen, egészségügyi állapotára hivatkozva lemondott az elnöki posztról Prof. Dr. Kerékgyártó György, akit a tagság ezt követően tiszteletbeli elnökké választott. Elnökké pedig – a közelgő tisztújításig terjedő időtartamra – Dr. Kurtán Lajost, aki addig a Felügyelő Bizottság elnöke volt, választották meg.

2013. február 8-án került sor a „rendes” tisztújításra, amelynek eredményeképpen a közgyűlés elnöknek Dr. Kurtán Lajost választotta meg, titkár továbbra is Kurtán Lajosné dr., gazdasági felelős Etényi Ákos, tanyagazda Szilárd István, ifjúsági és sportfelelős pedig dr. Bánfalvi Antal maradt. A tisztújításon kívül az év során több új szabályzat került elfogadásra, bevezetésre. Az Egyesület működéséhez új alapokat adott a tagfelvételi és tanyahasznosítási szabályzat. Ebben az évben Informatikai Szakbizottságot is létrehozott az egyesület.

Súlyos veszteség volt szintén ekkor Etényi Ákos gazdasági felelős halála. Az Egyesület hagyományos tavaszi horgászversenyének átnevezését „Etényi Ákos Emlékverseny”-re – az elnök kezdeményezése alapján – a Közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az RDHSZ Küldöttközgyűlésében az Egyesület képviseletét addig ellátó Kovács Dénest – akit Egyesületünk az elhunyt helyett gazdasági felelősnek, a Villamosgép Horgászegyesület pedig újdonsült elnökének és egyúttal küldöttének is választott, - az ME HE 2013. október 2-i rendkívüli közgyűlésének egyhangú döntésével Dr. Kurtán Lajos egyesületi elnök váltotta küldöttként.

2016. évben a változó jogszabályi előírások miatt új Alapszabály került elfogadásra. A horgásztanya rekonstrukciója folytatódott, ehhez az RDHSZ kamatmentes hitelt nyújtott, a többi forrást – egyelőre - a tagok önereje jelentette. A 2016. év sajnálatos eseménye volt az Egyesület horgásztanyája előtt álló, több mint 80 éves, teljesen egészséges jegenyefa - mely szimbolikusan a tanyával, velünk együtt állt, nőtt a hosszú évek, évtizedek során – felelőtlen, tudtunk nélkül történt kivágása.

2017-ben elhunyt az Egyesület korábbi, negyed századon át volt elnöke, akinek emlékére a június 18. napi elnökségi ülésen - elfogadásra került az őszi horgászverseny átnevezése „Prof. Dr. Kerékgyártó György Emlékverseny”-re. A regnáló elnök e kezdeményezését az Elnökség, majd a Közgyűlés is egyhangúlag támogatta. Ebben az évben került elfogadásra a jelenleg is hatályos fegyelmi szabályzat. Emlékezetes esemény volt 2017-ben a Neptun Sporthorgász Egyesülettel közösen szervezett nyári gyermek horgásztábor, ami a Földművelésügyi Minisztérium 790 ezer forintos támogatásával valósulhatott meg. A gyermekek biztonsága érdekében mindkét stég fa borítása kicserélésre került.

Tanyarekonstrukció - új lendületben

2018-ban az előző évben megkezdett tanyarekonstrukciós munkálatokhoz egy tagi felajánlás mintegy 1,5 millió forint értékben járult hozzá. Az RDHSZ a már előbb nyújtott egymillió forint kamatmentes hitellel segítette a munkát, melynek eredményeként megújult a konyhaépület teteje és lényegében a tanya elektromos hálózata. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) pályázati forrásából újulhatott meg, két ütemben, a horgásztanya emeletes lakóépülete (teljes tető javítása és egy sor nyílászáró cseréje), illetve mindkét épület homlokzata. Megvalósult a horgásztanya csatlakoztatása is a parti sáv újonnan kiépített szennyvíz-elvezető hálózatához.

A 2017-2019. közötti időszakban az Egyesület dömsödi horgásztanyájának felújítása, közel 9 millió forint felhasználásával, nagyban előrehaladt, mondhatni, jórészt megtörtént.

A Műegyetem Horgászegyesület és jogelőd szervezeteinek elnökei

Budapesti Műszaki Egyetem Fáklya Sportkör Sporthorgász Szakosztály

1952. április 11.

Bíró Ferenc tanszékvezető egyetemi tanár 1952.

Dr. Vörös Imre rektor 1953.

Budapesti Műszaki Egyetem Haladás Sportkör Horgász Szakosztály

1953. június 13.

n.a.

Budapesti Műegyetemi Sporthorgász Egyesület

1955. január 13.

Zilahi Márton egyetemi tanár 1955.

Vajda Lázár egyetemi gazdasági igazgató 1956-1957.

Szőke Albert egyetemi osztályvezető 1958-?

Műszaki Egyetem Horgászegyesület

1990. október 11.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Horgászegyesület

2000. május 15.

Prof. Dr. Kerékgyártó György 1987-2012.

Műegyetem Horgászegyesület

2013. március 14.

Prof. Dr. Kerékgyártó György tiszteletbeli elnök 2012-2017.

Dr. Kurtán Lajos 2012. szeptembertől.

„Kicsi a bors, de erős!” – avagy: „Nem a méret a lényeg!”

A Műegyetem Horgászegyesület – csakúgy, mint jogelődei – a Duna-ág csaknem legkisebb (taglétszámú) horgászegyesülete. Legjobb tudomásunk szerint egyedül az Országház Horgászegyesület követ még bennünket: ők a legapróbbak, húsz fő körüli taglétszámmal. Azonban igaz a közkeletű mondás: „Nem a méret a lényeg!” Van-e igazi egyesületi élet? – ez itt a kérdés. Nos, az idén éppen hetven éve fennálló, mai nevén Műegyetem Horgászegyesület mindig aktív életet élt, él, és élni is fog, remélhetőleg az idők végezetéig ... Mire alapozzuk ezt?

Taglétszámunk – szükség és erény

A fellelhető dokumentumok szerint a Műegyetem Horgászegyesület és jogelődei taglétszáma – felnőtt, ifi, gyermek bontásban (fő) – így alakult:

1952 – 34, 1953 – 50, 1954 – 55, 1955 – 31, 1974 – 70, 2011 – 52, 2, 7 2013 – 47, 4, 5 2014 – 43, 3, 9 2015 – 38, 1, 10 2016 – 39, 17, 1 2017 – 36, 1, 18 2018 – 42, 1, 8 2019 – 40, 2, 17 2020 – 45, 3, 14 2021 – 48, 3, 14.

Az adatokból kitűnik: legtöbb hetven felnőtt tagunk volt, kevesebb mint harminc sohasem. A kis taglétszám komoly előnye az átláthatóság (mindenki ismerhet mindenkit, senki sem „anonim”); elkerülhetők a „vatta-tagok” (akiknek, azon kívül, hogy itt veszik a horgászjegyet, semmi kötődésük az Egyesülethez) stb. Tíz éve élő tagfelvételi szabályzatunk értelmében nem veszünk fel bárkit, kitöltött jelentkezési lap alapján dönt az Elnökség és a Közgyűlés a felvételről, miután megismerte a jelölt életútját és aspirációit. Dömsödi horgásztanyánk befogadó képessége is mérsékletre sarkall a létszám tekintetében.

Alapvető összetartó erő: a víz és a horgásztanya

Az a horgászegyesület, amely e kettővel (vagy akár csak az egyikkel) nem rendelkezik, az - dr. Torgyán József egykori kisgazdapárti elnök és földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter szavaival élve – „olyan, mint a vőlegény szerszám nélkül”... Amint fentebb, a történeti részben bemutattuk, Egyesületünk mindkettővel rendelkezik ma is: a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség alapító tagjaként RSD vízhasználó; és maga tervezte/épít(t)ette dömsödi horgásztanyájának büszke tulajdonosa. (Ha nem sikerült volna a tanyát a Budapesti Műszaki Egyetemtől az általa 2009-ben meghirdetett privatizációs kényszerhelyzetben, tucatnyi egyesületi tagunk és az „iker-egyesületünknek” számító Villamosgép Horgászegyesület együttes anyagi összefogásával visszavásárolni, a Műegyetem Horgászegyesület valószínűleg már nem – vagy legfeljebb papíron – létezne...)

A közös szakmai érdeklődésen, ill. életpályán (is) alapuló barátságok

A közös hobbi, a horgászat kohéziós erejét nagyban felerősítette a tagok – kezdetben csaknem kizárólagos, de manapság is számottevő - közös szakmai érdeklődése, műszaki és műegyetemi orientációja, egykor a rektortól tanszéki laboránsig terjedő „skálán”, a szó szoros értelmében életre szóló barátságokat is eredményezve. Az Egyesület tagságának végzettség/életpálya szerinti összetétele az utóbbi időben szélesedett: például több halgazdálkodási egyetemi végzettségű, s e területen vezető beosztású sporttársunk van, akik törvényalkotásban is közreműködők, s az állami halőri szolgálat tagjaiként is tevékenykednek.

Vonzó egyesületi programok

Az év(tized)ek során kialakult „menetrend” minden béke- (értsd: covidtól mentes) évben: évnyitó (január/februári) vezetőségi (mai nevén: elnökségi) ülés; majd három alkalommal jegyforgalmazás; februárban Közgyűlés; áprilisban tanyanyitás (tanyatakarítás, csónakok vízre tétele); június vége felé szombaton stégről gyermek-, vasárnap csónakos felnőtt/ifi horgászverseny (volt gazdasági felelősünk, egyben a Villamosgép HE elnökének emlékére „Etényi Ákos Emlékverseny”) – utána délután elnökségi ülés; nyáron – valójában tavasztól egészen ősz végéig – egyéni és családi nyaralások, korábban tanszéki összejövetelek stb. is a tanyán; szeptember végén-október elején csónakos felnőtt/ifi horgászverseny (előző, negyed századon át volt egyesületi elnökünk emlékére „Prof. Dr. Kerékgyártó György Emlékverseny”) - délutánján elnökségi ülés; novemberben (időjárástól függően) tanyazárás, csónakok szárazra tétele, téliesítés); decemberben évbúcsúztató elnökségi ülés.

A felnőtt/ifi horgászversenyeken általában tucatnyi versenyző vesz részt, a helyezettek értékes díjakkal gyarapodnak, bár általános vélemény szerint a részvétel az igazán fontos. Ennek megfelelően a „kemény mag” már előző nap, vagy még korábban leköltözik, bográcsos főzőcskével (marhalábszártól malacpofa-pörköltig), közös horgászattal, beszélgetéssel, persze az elmaradhatatlan koccintással is oly gyorsan eltelik az idő, alig várjuk a következő alkalom eljöttét... 2022-től harmadik egyesületi horgászversenyt is tartunk, tavaly novemberben elhunyt FB elnökünk emlékére: 4 óra hosszat tartó stéges éjszakai rablóhalfogó viadalt, ami mindig a tavaszi gyermekverseny elő-éjszakáján lesz, „Halmi László Emlékverseny” elnevezéssel.

Számos egyesületi tag nemcsak pénzbeli adományokkal, hanem természetben, munkavégzéssel segít: pályázatírásbeli közreműködéstől kezdve az elnyert tanyarekonstrukciós pályázatok építőipari kivitelezésén és folyamatos műszaki rekonstrukciós munkákon át (az eddig egyszer, 2017-ben megrendezett) nyári egyesületi gyermek horgásztábor vezetésig; a belső-külső tanyatakarításban való részvételről, csónakmozgatásról nem szólva.

Utánpótlás-nevelés

Egyesületünk mindig igyekezett tenni azért, hogy a gyermekhorgászok ifikként, ők pedig azután felnőttként tovább hódoljanak kedvenc sportunknak. Nem csupán horgász tagjaink gyermekeit-unokáit gondozzuk – ez a viszonylag könnyebb feladat, hiszen ők horgász-közegben élnek -, törekszünk bevonzani nem horgász barátok, ismerősök, akár idegenek csemetéit is, így az utóbbi évtized során általában évente egy-másfél tucat fiatal szívta magába a horgászat szeretetét. Öröm látnunk, megérnünk, ahogy generációk nőnek fel egymás után Egyesületünkben, a horgásztanyánkon!

Sok a munka – de az elismerés is ...

Korábban és napjainkban az Egyesület több vezetője és tagja az országos és a helyi horgászszövetség tevékenységében is aktívan részt vett/vesz. Dr. Kurtán Lajos egyesületi elnök 2013 óta az RDHSZ Felügyelő Bizottságának elnöke (korábban, az ezredforduló éveiben egyszer már volt e funkcióban, s akkor egyidejűleg a MOHOSZ Felügyelő Bizottságának tagja is). Dr. Kurtán Lajosné egyesületi titkár 2018-tól mindmáig az RDHSZ Gyermek- és Ifjúsági Bizottságának tagja. Nyolcadik éve vezetői mindketten az RDHSZ nyári szigetbecsei gyermek-és ifjúsági horgásztáborának. Halmi László†, egyesületi FB elnök 2017-ben lett tagja az RDHSZ Felügyelőbizottsági Munkacsoportjának, 2018 végétől pedig – 2021. novemberi elhunytáig - Felügyelő Bizottságának. Csörgits Gábor egyesületi fegyelmi bizottsági elnök 2019-től a MOHOSZ Etikai és Egyeztető Bizottságának tagja. Poór Csaba egyesületi tagunk 2020 óta az RDHSZ Etikai és Egyeztető Bizottságának tagja, 2021 végétől pedig Halmi László utódaként az Egyesület Felügyelő Bizottságának elnöke.

A Műegyetem Horgászegyesület vezetőinek az Egyesületben, a területi-, illetve az országos szövetségben végzett munkáját számos kitüntetéssel ismerték el az elmúlt két évtized során:

Dr. Kurtán Lajos – MOHOSZ „Horgászsportért”, az ezredfordulón, két alkalommal is.

Dr. Kerékgyártó György† elnök/ tiszteletbeli elnök– MOHOSZ „Horgászsportért”, 2012.

Dr. Bánfalvi Antal elnökségi tag, ifjúsági és sportfelelős – „civilként” Széchenyi Díj, 2012.

Etényi Ákos† gazdasági felelős – RDHSZ „Ráckevei Dunaági Horgász Szövetségért”, 2013.

Szilárd István elnökségi tag, tanyagazda – RDHSZ „Ráckevei Dunaági Horgász Szövetségért”, 2015.

Dr. Kurtán Lajos elnök– RDHSZ „Ráckevei Dunaági Horgász Szövetségért”, 2018.

Dr. Bánfalvi Antal elnökségi tag, ifjúsági és sportfelelős– RDHSZ „Ráckevei Dunaági Horgász Szövetségért”, 2020.

Halmi László† FB elnök – RDHSZ „Ráckevei Dunaági Horgász Szövetségért”, 2021.

A vezetői utánpótlás biztosítva

Egyesületünk elnökségi tagjainak többsége szépkorú: jócskán elmúlt hetven éves, így előbb-utóbb szükség lesz pótlásukra. Tudatos közös erőfeszítésünk eredményeként minden érintett vezetői/tisztségviselői posztra rendelkezünk fiatal utódjelöltekkel, akik alkalmasak és vállalják is a feladatot – csak egyelőre tisztelettel kérik: lehetőleg ne azonnal, hanem minél később kerüljön sor a váltásra, mert „civil” foglalkozásuk keményen leköti energiájukat.

S végül két horgász-sztori

- „Ezt én fogtam...?!” Történt vagy húszegynéhány éve, amikor a dömsödi horgásztanyának még az Egyetem által fizetett gondnoka volt, Teri néni, akinek éppen névnapját ünnepelve ropta a táncot a tanyán a nagyérdemű, közöttük Tass felőli másodszomszédunk, becsületes nevén Pölcz Gabi, aki – mint másnap megtudtuk – olyannyira sietett a vígasságba, hogy horgászat után csónakját a kikötőnkbe sebtében „lecsapva” horgászbotját egy élő kishallal a végén épp csak a vízfelszín alatt pár centivel belógatva felejtette. Másnap hajnalban aztán az egyetemi szakszervezet által a tanyára éppen delegált nem horgász vendég (akkor még ilyen tanya-igénybevétel is volt) kérdezte a horgászegyesület éppen felkelt és kijött tagjától – ma elnökétől: - Uram, annak a horgászbotnak így kell állnia?- mutatott Pölcz csónakja felé, amelyből a horgászbot nagyobbik része már a vízben ázott, hátsó, orsó alatti fertálya meg az égnek állt, éppen csak az orsó által a csónakban tartva meredezett ... Az (azutáni) elnök, íziben felmérve a helyzetet, megköszönve a laikus vendég hasznos(nak tűnő) kérdését, óvatosan megemelte a botot, felvette a kontaktust, bevágott, mire elszabadult a pokol ... Kiáltására az első szomszéd, (Isten nyugosztalja) Pöntör Jenő már hozta is hatalmas merítőszákját, hamar fogságba ejtették a több mint 4 (négy!) kilós fogassüllőt, amely valamikor éjnek idején meglátogatta és rögvest be is kapta Pölcz Gabi víz tetején felejtett kishalát ...

Nos, a kifogó csapat rögvest fellármázta az addig a jól sikerült táncestet kipihenni szándékozván az igazak álmát alvó Pölcz Gabit, aki a szeméből az álmot buzgón kidörzsölni próbálván, két ásítás közepette azt kérdezte: - Ezt én fogtam ...?! A halat kifárasztó/megszákoló csapat válaszát ... talán most hagyjuk, minden esetre a hálaadó reggeli áldomás nem maradhatott el ...

- A „Balinkirálynő”, avagy „a balinok réme...

Az 1980-as évek vége-felé a dömsödi tanyán időző négytagú családból hárman kimentek volna csónakos horgászatra, de nem tudták eldönteni, hová is tartsanak. Az apa és 14 éves fia a kőolajcsövek fölötti, úgy tízméteres vízben való pontyozásra voksolt, az anya viszont – mivel előző nap balinrablásokat látott kissé lejjebb, a parti nádas előtt, és még életében nem fogott e halfajtából – balinozni szeretett volna. A vitát megelégelve, „anyjukom” mérgesen elkötött egy csónakot, berakta botját, hozzá csalinak három darab 8-10 centi körüli bodorkát, majd csapot-papot hátrahagyva, szó nélkül kievezett a jó kilométerre lévő „balinhelyhez”. Maga gyártotta szereléke parafa-dugóból és gyufaszálból készített „úszóból”, meg a bodorka hátába szúrt hármashorogból állt, ólom nélkül. Bedobta a nád elé a bodorkát úgy 80-as eresztékkel, majd várt. Nem telt bele tíz perc, eltűnt az úszó. Bevágás után érezte, nagy hal lehet a bot végén. Igen ám, de hirtelen mérgében elfelejtett merítő szákot és bilincset a csónakjába tenni! Hogyan vegye ki a halat? Háta mögött vagy tíz méterre másik csónakos pecázott, sorban fogva ki a „bajszos kárászokat”, és megjegyezte: „Megfelelően felszerelkezve kellett volna kijönni horgászni, asszonyom!” Na, ez még jobban feldühítette a hölgyet, aki aztán helyben rájött a megoldásra. A csónak part felőli oldalán, ahol a víz csupán combig ért, kiszállt, és negyed órányi fárasztás után a parthoz vezette a gyönyörű halat. De hogy vegye ki? Életében először, benyúlt az állat kopoltyúja alá, és beemelte a csónakba. De bilincs sincs! Látta viszont, hogy a csónak orrához a csónak kikötésére szolgáló jó hat méteres kötél van erősítve. A kopoltyúján átvezetve kötötte ki a halat. Keze-lába remegett ... Nem is csoda: jó négynyolcvanasnak bizonyult a balin! Később hallotta a hölgy, hogy a szemközti partról látták a küzdelmet, és már szálltak volna csónakba, segíteni. Még volt két kapás, de a szerelék is összegabalyodott, a kishal is elfogyott, így abba kellett hagyni. Ezalatt a fiúk semmit nem fogtak, még keszeget se! És mi lett a folytatás? Az asszony a balin-fogás megszállottjává vált, rákapott a pergető horgászatra is, és ettől kezdve az „engem csak a balin érdekel” jelszóval horgászott. Saját módszerei alakultak ki, a Rapala műcsali megszállottja lett, a fiatalokat is főként a pergető horgászattal igyekezett „megmérgezni”. Csúcsteljesítménye az volt, amikor a Tassi V-ös vízen egy jó órányi horgászat során sikerült – összeverődött népes közönség biztatása közepette - 89 darab (!) balint fognia! Ennek nyomán jelent meg róla cikk az 1990-es évek elején a Magyar Horgászban, „A Balinkirálynő” címmel.

Budapest, 2022. március 25.

Dr. Kurtán Lajos – Poór Csaba